Leginkább a gyerekeimröl szoktam fényképeket készíteni, gondoltam leírok mellettük olyan érdekes történeteket is, amik velük kapcsolatosak, amiket ök mondtak és nem csak képeket teszek. Mi ugyanis egy kétnyelvü család vagyunk (német és magyar), ezért vannak vicces szituációk, amelyek ebböl adódnak, ha az ember gyereke még csak most tanul beszélni.







2011. május 16.

Közelednek a szülinapok

Áprilisi képek itt
Májusi képek itt

Az utóbbi másfél hónapban Ati (holnap lesz 21 hónapos) nagyon sokmindent tanult. Egyre több szót tud mondani, viszont ezek nagy részének csak egy szótagját ejti ki. Egy kis válogatás:
rika = to (parika = Tomate)
toto (motor)
pá (kerékpár)
tetautó (teherautó)
áná (anya)
gogurt (jughurt)
szo (szölö)
kakod (kapod)
kakus (kaputt = tönkrement)
nénó (Nemo)
ka (quad)
dau (daru)
recsi (repcsi)
titá (hinta)
Diego, Jojo, vauvau, cica, Katze (cica), alma, Lara, ki, be, kész, még, nem, nem jó, tschüß (szia), szia, elment, apa, Papi (apa), busz, ágy, tejcsi, tea, víz, autó, kaka, inni, enni, tejcsi - ezeket szépen mondja

A szavakon kívül más dolgokat is tanult:
- megtanult Lara magyar kismotorján menni
- kapaszkodva, állva fel és lemenni a lépcsön
- egyedül inni a csörös pohárból (eddig nem emelte fel, így nem jött ki semmi)
- szívószállal inni
- egyedül csúszni a csúszdán
- trambulinozni
- szaladni
- rács nélküli ágyban aludni (most kapott egy új ágyat, amiböl már ki tud mászni)
- már legalább 2-3 honapja nem alszik délben ágyban, max belealszik a déli tejcsibe, vagy az autóútba
- még mindig iszik tejcsit 3x egy nap (banános vagy vaníliás szójatejet cumisüvegböl)


Lara pedig azzal lepett meg minket, hogy kis gyakorlás után simán tudott kerékpározni a barátja kerékpárjával. Erre nosza, mi is vettünk magunknak egy-egy kerékpárt és Atinak egy kerékpárülést, Lara pedig szülinapjára kap egyet. Egészen az oviig, iskoláig van kerékpárút, így akár kerékpározhatunk is jó idöben.

Április végén, május elején 27 fok volt napokig, így a kis és nagymedencét is elöszedtük és a gyerekek jót pancsoltak!

 
 





2011. március 29.

Játszótéren

Tornaóráról hazafele jövet megálltunk az erdei játszótéren. Larának már kellett pisilni, így mondtam neki, hogy hova bújjon el: a pad mögé a sövény elött. Neki nem volt kedve hozzá, azt mondta, majd ö kigondolja, hova pisiljen. Nagyon jót mulattam, amikor felmászott egy kicsi domb tetejére, ahol semmi növényzet nem volt és ott tolta le a gatyáját, bugyiját. Utána még a pólóját is jól felhúzta. Na gondoltam, jól elbújtál kislányom! :-D Két kamasz és két kisebb pingpongozott a közelben. Amikor Lara épp pisilt, Ati is nekiindult felfelé a dombnak, oda Larához! Nagyon reméltem, hogy nem fog belemászni a pisijébe! Amikor aztán megint letolatott és ide-oda szaladgált, elért egy icipici lejtöhöz, ami nem volt több, mint 20cm vagy 1 méterre számolva. "Odafent" hasra vágta magát és lábbal lefele curikkolva letolatott. Ezen is nagyon jót derültem!



2011. március

Magyarországon jártunk

Március elején jó szokásomhoz híven a két gyerekkel indultam neki a repülöútnak Magyarország felé. Kivételesen 2 órával később indult a repcsi, mint amit megszoktunk, reggel 9-kor. Ettől függetlenül korán keltünk, az óra 5-kor csörgött. Gondoltam, kell vagy másfél óra, mire mindenki elkészül. Éppen csak hogy lezuhanyoztam, negyed 6-kor már Ati is üvöltött és nem láttam értelmét, hogy megint lefektessem eg fél órára. Nagyon rossz passzban volt, mert nem akart ö még felkelni, csak felriadt. Ezért a reggelt végigüvöltötte, én meg sehova se jutttam, mert az ölemben fogva elég nehéz bármit is csinálni, föleg öltözködni.


Mindenesetre negyed órás késéssel elindultunk, az autópályán nem volt nagy forgalom, így idöben odaértünk Frankfurtban a repcsitérre. A párom most elöször csak kidobott minket, nem parkolt le, hogy a péntek reggeli dugó elött elérjen a munkahelyére. Volt egy nagy és egy kis böröndünk, amit direkt azért vettünk négy kerékkel, hogy ne kelljen dönteni és vészhelyzetben a gyerekek is el tudják tolni. Most épp vészhelyzet volt, mert ugye ott volt még a babakocsi is Atival, nekem meg nincsen három kezem. Kértem is Larát, hogy légyszi tolja már a kisböröndöt maga elött. A válasza egyszerü és határozott NEM volt. Grrrr.. Végül megegyeztünk, hogy ö tolja a babakocsit Atival, én meg a két böröndöt. Biztos jól festettünk egy a babakocsi mögül alig kilátszó gyerekkel, aki nevetgélve száguld jobbra-balra a tesójával, az anyjuk meg két böröndöt tolva liheg utánuk.


Az út jól indult - még fel sem szálltunk, találtunk a kapu mellett egy kis benti játszóteret, ahol negyed órát eljátszhattak a gyerekek. Elötte számtalan mozgószalagon mehetett végig Lara, amit szintén élvezett! Amikor az egyik után kicsit próbáltam magam összeszedni, odasietett hozzám a melletem lévö kaputól a személyzet egyik tagja, hogy én is Amsterdamba repülök-e. Mondom nem, csak épp ott álltam meg fogást váltani (talán túl sokáig szöszmötölem?). Mentünk tovább. A mi gépünkre kb. fél ´rás késéssel szállhattunk fel, addigra Atit is ki kellett szabadítanom a babakocsiból, így fel-le szaladgáltam utána. Szegényke fáradt volt, becipeltem a gépre (a babakocsit már kint elvették). A másfél órás út felében sikerült lefoglalnom, a másik felében vergödött és sírt. Kicsit felhoztunk a késésböl, majd nagyapa felvett minket és autóval mentünk tovább. Itt azonnal elaludt és amíg a nagynénémnél ebédeltünk, majd 2 órát aludt a kocsiban.

Pesten felvettük a könyvem második kiadását, juhéjj! Majd elindultunk haza egy kis rokonlátogatás után. Azóta telnek múlnak a napok, elöbb szeles, majd szép és napos, így már fényképezni is volt lehetöségem. Ati megint rohamosan fejlödik, a magyar levegö jót tesz neki! Most pl. megtanulta, hogy kell kinyitni az ajtókat, valamint kapaszkodva fellépkedni a lépcsön. Lassan visszatér a délutáni alvásigénye is - ezzel ugyan még nem minden megy simán. Lara sokat beszélget, ami a magyar tudásához elengedhetetlen. Szívesen elöadja a német dalokat és verseket is, vagy a magyarokat, amit hall a CD-n és amiket énekelünk otthon. Mama megkérdezte töle, tudja-e, mit énekel, mondja lassan. Furcsa szavakat mondott, amit hallott, azt adta vissza, nem az igazi szavakat. Éneklés közben minden jól hangzik, de ha mondja, akkor már halljuk, hogy hallás után énekel.

Lara nagyon segítökész. A minap szedték ki Mamával a tiszta ruhákat a mosógépböl. Lara kezébe akadt egy nadrág. Csodálkozva nézegette, majd megkérdezte Mamát:
Lara: Kié ez a hatalmas nadrág?
Mama odanézve: Az enyém.. a pizsamaalsóm..
Lara: Ez nagyon nagyon hatalmas!!
Mama: Nekem nagyobb is kell, mint neked, én nagyobb vagyok.

Egy másik alkalommal arról beszélgettek, melyik tányérban van több ennivaló:
Lara: Melyikben van a legsok?


Lara mostanában lelkesen tanul írni. Mindig kérdezi, hgy ezt meg azt hogy kell leírni. Felírom neki a lapra, ö pedig lemásolja. Például legutóbb "hosszú kígyót" és "apa kígyót" rajzolt és írt.

Atika szívesen lépeget hátrafelé.
Villával eszi a sültkrumplit és a virslit - szépen két kézzel megfogja a villát, beleszúrja a kajába, komótosan megfordítja a villát, nagyra nyitja a száját és óvatosan beteszi a villát. Nagyon ügyes és élvezi!
Megtanult kapaszkodva felfelé lépcsöt mászni, cuppanós puszit adni (csak) nekem, kismotorozni. Sok szót is tanult, mint egyél, enni, inni, tejcsi, kész, rika (parika). Sokmindent ismétel is. Mutatja és mondja, hogy hova akar ülni.





korábbi bejegyzések







DHTML Menu By Milonic JavaScript Dynamic Drive