Leginkább a gyerekeimröl szoktam fényképeket készíteni, gondoltam leírok mellettük olyan érdekes történeteket is, amik velük kapcsolatosak, amiket ök mondtak és nem csak képeket teszek. Mi ugyanis egy kétnyelvü család vagyunk (német és magyar), ezért vannak vicces szituációk, amelyek ebböl adódnak, ha az ember gyereke még csak most tanul beszélni.





újabb események




2010. május 25. - kedd

Reggeli készülödés

Én: Gyere csak ide Larácska, hagy töröljem meg az arcodat.
Elkezdem törölgetni a szeme mellöl a kis csipát, de már tovább gondolkozva mondom:
Én: Letörlöm itt ezt a kis cicakakit...
Lara (erösen elgondolkodva): Anya?? Hogy ment ide fel a cicakakiiii?? (és mutat közben a szemére)
Én (nevetve): Nem ment fel, eltévesztettem... nem cicakakit akartam mondani.
Lara: De! Felment!


Attila egyre többet áll négykézlábon, készülödik lassan a mászásra és egyéb attrakciókra (videó):




Hétvégén voltunk azon a parkos játszótéren, amely a leendö házunktól néhány percnyi sétára található. Sok fa van, árnyékos rész virágokkal, szerintem sokat leszünk majd ott is. Alfred motorral jött, én meg autóval vittem a gyerekeket, ott találkoztunk. Lara meg is ismerkedett egy (szerintem) olasz kisfiúval. Apa aztán elment a gyönyörü idöben motorozni és beszervezni egy kis segítséget a költözéshez, mi pedig még maradtunk egy kicsit a parkban. Néhány kép:

 
még több kép a galériákban

Ezen kívül a holdat is lefényképeztem:




2010. május 22. - szombat

Mindenféle jó

Ma van a szülinapom, 37 éves lettem.
Ma aláírjuk az új ház szerzödését, augusztusban költözünk!
Gyönyörüen süt a nap, mára 25 fokot mondtak. Végre!
Atika átaludta az éjszakát kajálás nélkül. Egyszer kért vizet és hagyott reggel 6-ig aludni. Az utóbbi napokban biztos keltem hozzá 10x, így ez igazi szülinapi ajándék volt töle.
Eddig ennyi.. és még nincs is 7 óra. :-)

A nap további reszében még az történt, hogy Jojóka cicánk elöször járt kint a teraszon és nagyon élvezte. Eddig kizárólag benti macsek volt, de az új házban majd kimehet a kertbe és most kipróbáltuk, mit szól a szabadhoz. Mondanom sem kell, hogy azóta állandóan menne ki és nem is marad a teraszon, hanem menne tovább!



2010. május 19. - szerda

Jojóka és az új ház

Tegnap este megnéztünk egy házat, ahova szívesen költöznénk. Meséltem is ma Larának róla:

Én: Jojóka (a cicánk) kimehet majd annál a háznál a kertbe, nem kell majd mindig bezárni a teraszajtót.
Lara: Miért? (említettem már, hogy belépett a miért korszakba?)
Én: Mert ott ki szabad neki menni, szimatolhat, szaladgálhat kint, vagy amit akar.
Lara (elgondolkodva, kissé panaszosan): Én is akarok szimatolni.. meg kimenni!



2010. május 17. - hétfö

Attila 9 hónapos

Attila ma olyan idös, ahány hónapot annak idején eltöltött a pocakomban. Már van is egy barátnöje. Korán kezdi a csábítást! :-)
Pontosan 10 kg és kb. 77 cm. Attrakciói: kúszás, féloldalt félülés, kábelrágás, babák csábítása, egyszeri éjszakai kelés, kétszeri nappali alvás, oroszlánszerü morgás.


Az én kis oroszlánom (videó)

még több kép a galériában



Larával egy dokumentumfilmet néztünk, amelyben egy kisbaba volt látható. Álmos volt a baba, ezért a szeme elé tette a kezét. Lara úgy tünik, nem tudta, hogy az a baba keze, mert meglepödve megjegyezte:

Valaki odatette a kezét..





Larával egy Tanzániáról szóló dokumentumfilmet is néztünk. Jött szembe egy maszáj férfi piros kendöbe burkolva, csak a feje látszott ki. Egy európai nö volt mellette, ö volt a riporter.

Lara: Azok kik?
Én: Egy néni és egy bácsi.
Lara: Egy csokis bácsi.
Én (nevetve): Csokis bácsi??
Lara: Igen, csokis a feje, látod?






Larával beszélgetünk a fürdökádban a családi viszonyokról és a szülinapjáról. Mivel azt vallom, hogy a gyermekeim szülinapja ugyanúgy az én nagy napom is volt, megpróbáltam ezt Larának is elmagyarázni.

Én: 12 nap múlva lesz a szülinapod. Mindenkitöl kapsz majd ajándékot és ez a te napod lesz.. és az enyém, hiszen én is ott voltam, amikor megszülettél, az én pocakomból jöttél ki.
Lara: Meg Atika is a te pocakodból jött ki..
Én: Igen! Én pedig a mama pocakjából jöttem ki, ezért az én szülinapom az ö napja is. És tudod, apa kinek a pocakjából jött?
Lara (nagyon gondolkozik): Nagyapáéból!
Én (nevetve): Dehogy is! Az Omiéból, hiszen ö apa anyukája.

Ezek után még végigbeszéltük a család többi tagját is és hogy ki kinek a testvére, fia vagy a lánya.



Tegnap hosszú idö után elöször volt olyan idö, hogy ki tudtunk menni egy órácskára a teraszra. Sötött a nap is, de felhös volt az ég, ez pont kedvez a fényképézkedésnek. Készült néhány szappanbuborékos kép.


még több kép a galériában




2010. május 14. - péntek

Akkor menjetek

Ma volt nálunk Lara egyik ovis barátnöje játszani az anyukájával. Amikor néhány hónaposak voltak, együtt jártunk babamasszírozásra és néhanapján találkoztunk az utcán is, hiszen a közelünkben laktak. Nemrég elköltöztek a város másik végébe, így a két lány már csak az oviban látja egymást. Nagyon érdekes, hogy véletlenül milyen jó barátnök lettek közben. Ennek örömére meghívtuk öket magunkhoz játszani. Volt is nagy visongatás és szaladgálás nálunk, amíg az anyuka be nem jelentette, hogy most már menniük kell haza.

Lara ugyan nem szomorkodott, lehet már elege volt (bár nem úgy nézett ki), csak odaszólt:

- Dann geht! (Akkor menjetek!)

Semmilyen hangsúlya nem volt a mondatnak, se sértödös nem volt, se szomorú, ezért én és Petra (a másik anyuka) nagyon jót mulattunk rajta.


még több kép a galériában




2010. május 10. - hétfö

Büdös van

Kint voltunk kicsit Larával a teraszon, én pedig nyitva hagytam az ajtót, hogy szellözzön a lakás. A macsekunknak viszont nem szabad kimennie, ezért Lara be akarta zárni az ajtót.

Én: Ne zárd be az ajtót, hagy szellözzön a lakás.
Lara: Miért? (hmm.. belépett a miért korszakba)
Én: Mert büdös van..
Lara: Miért? (kis szünet) Mert pukkoltam?
Én (kuncogva): Igen!


Másik párbeszéd közöttünk:

Én: Milyen volt ma az oviban?
Lara: Krémes.


Lara: Anya, mikor jön Omi?
Én: Holnap.
Lara: Holnap van?






Apropó, "miért korszak"...

A teraszon beszélgettünk Larával egy képröl, amit a fotózásról szóló könyvemben láttunk.

Én: Szerinted ez micsoda a képen?
Lara: Nem tudom.. (kis gondolkozás után) golyócskák.
Én: Igen, úgy néz ki. Nézd csak itt azt írja a néni, hogy ezek nem golyócskák, hanem színes tollak kupakjának a teteje.
Lara: Miért?
Én (kuncogva): Mi miért? Ez meg mit jelent?
Lara (kuncogva): Miért?




2010. május 9. - vasárnap

Anyák napja

Németországban május második vasárnapján van anyák napja, Magyarországgal ellentétben, ahol május elsö vasárnapján ünnepelnek. (Ugyanígy a gyereknap nem május elsején van idekint, hanem szeptember 20-án.) Ennek örömére összegyült a család az anyósomnál. Készítettem egy krumplis tésztából almás batyukat, anyósom pedig spárgát, petrezselymes krumplit és rántott husit fözött, sütött.

Mostanában fényképeztem néhány motívumot mozgás közben, befagyasztva a pillanatot. Ma is adódott két ilyen szituáció, amit szeretnék megmutatni (galéria):


még több kép a galériában  




2010. május 7. - péntek

Attila és a kábelek

Több kisgyerekes anyukától hallom, hogy az atikorabeli babájuk a legjobban a kábeleket szereti rágni. Atit sem lehet visszatartani, állandóan a lámpa zsinórjához vagy a számítógéphez igyekszik. Amint kábelt talál, rángatja, rágcsálja, játszik vele! Résen kell lenni! Ez a kábel itt a képen nem volt csatlakoztatva semmihez.





2010. május 2. - vasárnap

Lara és az autók

Lara kedvenc játékai az autók. Egy nagy piros doboz tele van velük, mégis mindig újabbakat szeretne. Azért van kedvence is. Most már Ati is érdeklödik az autók iránt.. na nem azért, hogy játszon velük, hanem hogy bekapja és megrágcsálja öket. Lara autós sorát is nagy igyekezettel és hévvel sepregeti szét. Lara ilyenkor visít, eléggé allergiás rá.


még több kép a galériában


Az oviban is volt a fényképész és készített a gyerekekröl néhány képet. Iszonyatosan drágán kaptuk meg öket és nem is sikerültek olyan szuperül. Ezért felajánlottam az oviban, hogy én mint hobbifényképész, szívesen csinálok fényképeket az ovi hétköznapjáról, vagy ünnepségeken, kiránduláson, söt beállított motívumokkal is elboldogulok.



2010. április 19. - hétfö

Familie Schwarz

Ezt a közös képet négy önálló képböl vágtam össze. Ered belöle egy kis sztori is. Ezen a képen láttam meg, milyen sok ráncom van és eldöntöttem, hogy majd 37 év után érdemes lenne elkezdeni krémezni magam. Na jó, akkor kezdem a kezemmel és az arcommal. Vettem is a gyógyszertárban egy kézkrémet és lelkesen bekentem vele a kezem vagy kétszer. Mint kiderült, csak rosszabb lett töle a böröm. Ugyanis a krém valamelyik alkotójára allergiás vagyok és a kézfejem teljesen kipattogzott. Egy hét várakozás után, miután egyre rosszabbodott a helyzet, elmentem börgyógyászhoz. Még 10 napba telt, mire rendbejött a kezem, elmúlt a vörösség és a kis hólyagok.

 
még több kép a galériában

   

Az allergiavizsgálat abból állt, hogy felragasztottak a hátamra egy fóliát, amelyre 10 anyagcsoport volt felcseppentve. Alig értem ki a börgyógyász épületéböl, az egyik pont már nagyon viszketett. Másnap kellett visszamennem, amikor is kiértékelték az eredményt. Aznap a 8. pont mutatott piros foltot, 2 nap múlva a harmadik is. Megnéztem a listán, melyik mit takar: a 8-as perubalzsamot, a 3-as pedig nikkelt.



2010. április 6. - kedd

Esti fények

 




2010. április 4. - vasárnap

   

háttér: Kurt F. Domnik @ pixelio.de




2010. április 3. - szombat

Húsvéti kirándulás

Nagypéntek Németországban ünnepnap. Szerencsénk is volt, mert végre kisütött a nap, még ha nem is volt meleg tegnap. Nekiindultunk a környezö váraknak és várromnak, kis repülötérnek, majd az anyósomhoz is ellátogattunk. Az egyik várban volt az esküvönk 4,5 évvel ezelött, néha-néha elmegyünk nosztalgiázni.

Ezt a képet egy várromról készítettem. Már beállítottam a fókuszt és éppen le akartam nyomni a gombot, amikor jobbról meghallottam valami éktelen brummogást. Nem akartam levenni a szemem elöl a gépet és mindent újra kezdeni, ezért gondoltam, megvárom, míg elmegy az úton az a tragacs, aztán fényképezek. De a képbe jobbról nem egy roncs vánszorgott be, hanem egy gyönyörü zöld színü oldtimer, ami pontosan illik egy várromhoz! Vannak még véletlenek!
Késöbb egy parkolóban újra láttuk ezt a járgányt, amely a párom szerint teljesen új, csak régies a kinézete.






Ugyanezt a várromot lefényképeztem egy közeli várból is, ahol az esküvönk volt annak idején.








A repülötéren vitorlázó repülök és kismotoros gépek szálltak le és fel. Ezt itt a képen hárman tolták le a pályáról, miután leszállt. A napfény gyönyörüen csillogott a szárnyain.

 



még több kép a galériában
 




2010. március 31. - szerda

Ezt most melyik nyelven mondta?

Elkaptuk apával a fosi vírust Attilától, ezért apa nem ment dolgozni. Mind a négyen a nagy ágyban feküdtünk ma reggel, középen a két kicsivel. Lara szokás szerint ölelgette Attilát, majd rátette a bal kezét a nyakára (mindketten oldalt feküdtek).

Én: Lara, ne tedd rá a karod Atira, túl nehéz.
Lara: Kitöl?

Egy darabig gondolkoztam, hogy most mit is akart kérdezni, mert annak, hogy kitöl, semmi értelme nem volt. Úgy jöttem rá, mit akar, hogy lefordítottam magamban a kitölt németre = von wem
A németben ez az egyik szerkezet a birtok-birtokos kifejezésére = kinek a ..., kié?

Kis gondolkodás után tehát azt válaszoltam:
- A tiéd!

És tényleg! Ezzel a válasszal elégedett volt Lara.




10,5 éve élek már Németországban, egészen jól megy már a nyelv, attól eltekintve, hogy erös az akcentusom (egyes beszélgetöpartnereim még azt is kitalálták, hogy magyar vagyok! Majd erre mindjárt mondok egy példát.) és hogy pár dolgot keverek a magyarral.

Ilyen pl. a nyolc és kilenc, illetve a német megfelelöjük az acht és neun. (és amikor most leírtam öket, megint javítanom kellett, mert eltévesztettem a sorrendet). Évekig csak csodálkoztam, hogy miért nem tudom azonnal a nyolc német megfelelöjét (acht), miért kell állandóan gondolkoznom, hogy a magyar nyolcnak most acht vagy neun a német megfelelöje. Rendszeresen neun-ként fordítottam a nyolcat.
A rémálmom akkor ért a tetöpontjára, amikor az egyik lakásomban olyan telefonszámom volt, ami tele volt nyolccal és kilenccel és telefonon kellett megadnom valamilyen hivatalos helyen. Már a telefonálás elött leizzadtam, felírtam egy papírra magam elé a telefonszámom, mert fejböl tuti, hogy nem tudtam volna elmondani. (Mondanom sem kell, a mostani telefonszámunkban is van egy nyolcas és egy kilences, de a korábbiban szinte csak ez a kettö fordult elö!)

Aztán már a párommal együtt kitaláltuk, mi lehet az oka: Az hogy a nyolc és a neun hangzása nagyon hasonló, ezért gondolom tudat alatt, hogy egymás párjai. Én tehát sokszor így gondolom: sieben, neun, acht...

A lényeg viszont most jön: Lara ugynezt a hibát ejti! Tud számolni 10-ig magyarul és németül. Csakhogy ö velem ellentétben nem a német számok sorrendjét cseréli meg, hanem a magyar számokét: ... hét, kilenc, nyolc...

Ezt pedig tuti nem tölem tanulta, mert magyarul én helyesen mondom a sorrendet, németül meg nem beszélek vele. Szerintem öt is ugyanez a hanzásbeli hasonlóság zavarja meg. És ebböl a hibából is látszik, hogy hozzá inkább a német nyelv áll közel.. pedig nem is az az anyanyelve ;-)




Az erös magyar akcentusom nekem fel sem tünik, viszont mindenki másnak igen. A párom nagyon szereti, mert jót mulat rajtam. :-) Egyszer mentem Larával egy bevásárlóközpontban és odamentünk egy olasz fagyizóhoz. Csak annyit mondtam, hogy Hallo, ein Tiramisu. Az olasz pasi azonnal feltett elsö kérdése magyarul (!): Magyar?
Az állam leesett, mondtam, hogy igen, de honnan tudja, hiszen alig mondtam valamit! Már nagyon megrémültem, hogy annyira erös az akcentusom, hogy már szinte egy köhintésböl kitalálják, honnan jöttem?!
Szerencsére számomra pozitívabb volt a válasz: Az olasz csávó felesége magyar, ezért azonnal felismerte az akcentust. Biztos ö is úgy mulat rajta, mint az én férjem (aki szintén félig olasz az anyósom révén).

A nagy csodálkozásomban fel sem tünt elöször, hogy magyarul szólt hozzám az olasz pasi, ez csak késöbb esett le. Egyébként is sokszor nem emlékszem, hogy valamit magyarul vagy németül láttam, hallottam-e korábban.

Mit mondjak, Lara ebben is elöttem jár, neki ugyanis nincs akcentusa.. legalábbis nem magyar. Pedig ö csak 4 éve lakik Németországban és még csak majd 2 éve beszéli a nyelvet.. velem ellentétben, aki már tizenéves korom óta tanulom.. azaz legalább 25 éve. :-D




Ami még érdekes volt számomra Larával kapcsolatban, hogy németül és magyarul is álmodik. Erre akkor jöttem rá, amikor két hete Magyarországon egymás mellett aludtunk a nagy ágyon és beszélt éjszaka. Az elsö mondatot németül mondta (valami olyasmit, hogy valaki ne nyúljon valamihez, mert az az övé), valamennyivel késöbb pedig magyarul folytatta.

Egyébként én is álmodok németül, és ha gondolkozom, azt is németül teszem. Tulajdonképpen csak a két gyerköccel beszélek magyarul, egyébként átálltam a németre. Bár sokat változott a helyzet, amióta ök a világn vannak, elötte ez még extrémebb volt.



2010. március 30. - kedd

Hátsó szándék

Attilát pelenkáztam, amikor ismét sikeresen kicsúszott a kezemböl és hasra fordult. A hátsó fertálya megihletett, gyorsan készítettem néhány képet is róla. Amikor készen lettünk, azért a másik oldalát is célba vettem :-D



még több kép a galériában


És hogy miért vigyorog Ati apára annyira, amikor meglátja, arra született egy vicc.
Az anyósomnál voltunk a születésnapján felköszönteni, ahol is újságoltam a sógoromnak, hogy a párom teljesen bele van szerelmesedve Attilába, mert az amint meglátja, azonnal szélesen vigyorog és izgatottan rúgkapál, söt egymás mellett feküdve Ati meg is simogatta az apját.

-És tudod, miért vigyorog rá annyira? Mert azt gondolja, hogy Hehe, azt hiszed, hogy te vagy az apám! 




2010. március 24. - szerda

Szemtöl szembe 2

Úgy érzem, megtaláltam a tikkemet. A szemekben visszatükrözödö élet lett az. Most még Ati az alanyom, de másokat is le fogok kapni.

Ezt a képet szintén a játszótéren készítettem, nagyon jól elkaptam a fókuszt:



Ami látszik: Bal oldalon egy fehér falú ház, alatta Attila piros kabátjának egy részlete húzódik. Én állok középen piros kabátban, elöttem a babakocsi fekete tolókarja, amelyre rá van akasztva egy narancssárga táska. Mögöttem a kék égbolt.


A kép készítésekor figyeltem néhány dologra, amely segített tökéletesebbé tenni azt: Ati szemébe nem sütött bele a nap, a háta mögül jött a fény. Én viszont a napon álltam. Ati nagyra nyitotta a szemét és pedig pontosan a szemére fókuszáltam, miután rázoomoltam. Statívval szerintem még jobb képet lehet készíteni.



2010. március 22. - hétfö

IKEA

Az IKEA-ban szereztünk be fehér és kék takarókat, amelyeket a fotózásokhoz akarok majd használni, ha egyszer lesz ügyfelem. Jó kis puha, jól érzi majd benne magát a kisbaba. Most ezeket próbálgatom.


még több kép a galériában




2010. március 21. - vasárnap

Szökökút

Wetzlarban a Forum nevü bevásárlóközpontban van egy nagyobb szökökút, azt fényképeztem le ismét. Nagyon szépen látszanak a lefelé esö vízgömbök.





2010. március 18. - csütörtök

Szemtöl szembe

Melyik anya ne szeretne egyszer a csemetéje eszével gondolkozni, a szemével látni. Beleélöképesség! Már az is segít, ha mi is letérdepelünk, lefekszünk a földre kisbabánk mellé. Egy babás kiállításon találkoztam ezzel a témával: felállítottak egy hatalmas asztalt és széket és a szülöknek arra felmászva egy nagy-nagy tollal kellett kitölteniük egy kérdöívet. Így megtapasztalták, milyennek is látja a gyermekük a világot.

Ma nekem is szerencsém volt ezzel kapcsolatban, mert egy szuperül sikerült kép segítségével láttam Attila szemével. A babakocsiban fényképeztem le Atit a játszótéren. Nem volt túl jó kedve, újra és újra legörbült a kis szája, de Lara még játszott volna és nem tudtunk hazaindulni. Otthon minden képnek egy-egy részletét fel szoktam nagyítani, hogy megnézzem, éles lett-e. Ennél a képnél is így tettem, a szemeket figyeltem. És nagyon megdöbbentem, meglepödtem, megörültem, amikor megláttam magam Attila szemében! Visszatükrözödött Ati szemében az, amit ö látott: a lelógó játéka, én a krémszínü kabátomban, amint épp fényképezem öt, háttérben a világoskék égbolttal.



Nekem azért elég félelmetesnek tünik ez a látvány, talán mert a napellenzöje keretben árnyékolt neki és nekem olyan bezártság-érzést közvetít. Nem is csodálkozom most már, hogy amikor kivettem, mindig megnyugodott, amint leraktam, megint panaszkodott! Most már legszívesebben mindig hordoznám, csak sajnos ehhez még edzödnöm kell egy kicsit.

A másik érzés pedig bennem a lopott pillanat érzése.. mintha valamit kilestem volna, amit nem lett volna szabad. Valahova befurakodtam, olyat láttam, ami nem rám tartozik, mintha egy kulcslyukon kukucskáltam volna. Igazából annyira meg is ijedtem a látványtól, hogy a szívem csak úgy dobogott. Mintha rajtakaptak volna valamin. Láttam már néhány krimit, ahol a fényképnek egy részletét felnagyították és úgy derítettek ki valamit. Most pontosan ilyen leleplezettnek érzem magam.



A 7 hónapos keresztelt

Attilának Magyarországon megtartottuk a keresztelöjét. Ekkor volt 6,5 hónapos. Visszaérve Németországba, 7 hónaposan készültek ezek a képek. Aznap voltunk oltáson és általános orvosi vizsgálaton is. Ati 9,5 kg és 74 cm. Az oltás ellenére nagyon jól viselte a fotózást! A többi képet egy diashowban foglaltam össze.




Az orvosnál volt egy vicces dolog. Németül folyt a társalgás:
Arról kérdezett engem a doki, hogy Attila elkezdett-e már gügyögni. Mondtam, hogy igen, amit Ati késöbb demonstrált is.

Doki (Atira mutatva): Áá, hallom, most gügyög!
Én (viccelödve): Igen és ezt most magyarul mondta.
Doki (nevetve): Nem tudom, ezt ön tudja megmondani.
Én: Ha nem értette, mit mondott, akkor csak magyarul lehetett ;-)
Doki sokáig nevetgélt és vicces megjegyzéseket tett a nyelvtudásáról.



2010. március 12. - péntek

Egyszer volt, hol nem volt

Lara változata a mesék befejezésére:
Itt van a késze, fuss el véle. Kész a mesének.

Lara ül a fürdokádban és önti a vizet a túlfolyóra. Én kérdezem nagymamát, hogy jól müködik-e a túlfolyó.
Lara erre megkérdezi: Melyik a dugófújó?

A reggelizöasztalnál nagymama és Lara beszélgetnek:
Mama: - A tea jó? Megkóstoltad?
Lara: Én nem vagyok Attila!

Én csak kuncogtam magamban, én is azt értettem, hogy Attila jó? Megkóstoltad? De én legalább gondoltam utána, hogy mégsem Atiról, hanem a teáról van szó :-D



2010. március 11. - csütörtök

Apróságok

Lara kis játékkonyhájában foztünk levest. Kérdezte, mit tegyünk még bele. Én meg mondtam, hogy még hagymát és tésztát.

Lara: Hagyma már van benne. Mit mondottál még?
Én: Még tésztát.
Lara: Ááá, tésztát is sem tettem!
Én: És még babérlevelet is tegyünk.
Lara (egy dobozra mutatva): Ebben van a papírlevél!

És tett belole a levesbe. :-)

Ez a "tésztát is sem tettem" a német mondat fordítása (auch keine Nudel).
Hasonlóan érdekesen mondja, ha végig akar nézni egy filmet: ö készre akarja nézni (fertig gucken), vagy be akarja fejezni a kirakóst: készre csinálni (fertig machen)

Amikor a nagyapjával reggeliztek és nagyapa katonákat rakott a tányérjára, ami kenyérkébol, sonkából és retekbol állt, akkor lelkesen felkiáltott Lara:
- féle minden! (mindenféle helyett)



2010. március 10. - szerda

Szakállka

Ati egy kispárnán feküdt, ami alá véletlenül beszorult a világoskék szakállkája az elozo etetés után. Amikor lefordult róla, Lara észeretvette. Lelkesen meg is jegyezte:

- Atika, a párna alatt van a szakáll!!



2010. március 5. - péntek

A kis öszinte

Reggel Attila és én aludtunk a legtovább, Lara, mama, nagyapa és a keresztanyám (és egyben nagynéném) már a földszinten tartózkodtak és reggelizéshez készülodtek. Én éppen akkor mentem a mosdóba, amikor mama felkiáltva kérdezte, hogy megyek-e reggelizni. Mondtam, hogy igen, csak még elkészülök.

Larának ez a válasz nem volt elég, felcammogott a lépcson, megállt a wc elott és kérdezte, jövök-e enni. Neki is mondtam, hogy igen, azonnal. Lara elindult lefelé a lépcson és a reggelizoasztalnál üloknek odakiabálta félútról:

- Anya kakáááál!!

Én meg égtem és rötyögtem a mellékhelyiségben.



2010. március 4. - csütörtök

Bujócska

Lara és nagymama bújócskáznak a földszinten. Nagyi a lépcsore hajolva számol 10-ig, Lara addig az étkezoben bebújik az asztal alá. Mama készen van a számolással, feláll és hangosan kérdezi:

- Na, merre menjek? - és tétován körbenéz.

Lara kikukucskál az asztal alól és kiabálja:
- Erre! Itt vagyok!

Mindannyian nagyon jót nevettünk.. Larán kívül, o nem érti, mi van. :-)


Lara kisfia

Larácska kisajátítja magának Attilát. Szerinte Ati az ö kisfia és csak az övé, se apáé, se anyáé. Azért néha csak bevallja, hogy mégis, de különben szeret odabújni Attilához, ha valaki épp foglalkozik Atival, agyonpuszilgatja, csak hogy mutassa, neki bármikor szabad, hiszen Ati az övé.

A szüleimnél vendégségben én és Lara alszunk a nagy ágyon, Attila pedig az ágy végébe állított rácsos ágyon. Ati hajnalban felkelt, odavettem magunkhoz középre, mert Lara is ébren volt. Játszottunk, nevetgéltünk, majd Ati jobb oldalára fordult Lara felé.

Lara meglepodve mondta:
- Nekem nincs tejcsi a cicimben. Majd ha anyuka leszek, akkor lesz nekem tej a ciciben.

Nem tudom, honnan gondolta, hogy Ati szopizni akarna, hisz össz-vissz ha 5-6 alkalommal láthatta cicin hónapokkal ezelott.



2010. március 1. - hétfö

Magyarországon

Lara 3 éves és 9 hónapos.
Attila ébredezik, Lara szokásához híven hangoskodik. Nagyapja rászól:
- Lara, ne olyan hangosan, felébreszted Attilát!
Lara válasza:
- De Atika már felébredve van!



2010. február 22. - hétfö

Little and Perfect

Ehhez a képhez most már erös érzelmi szálak füznek, ami a kép készítésekor még nem így volt. Ez a kép lehetett volna Atika utolsó képe is. Ez után az ebéd után mentünk Laráért az oviba. Ati kint maradt a babakocsiban, amíg bent Larát öltöztettem, mint mindig. Közben sírási-köhögési rohamot kapott, fel is hergelte magát, amikor mellé értem, már falfehér volt az arca és vörösek a szemei és éppen egy jó nagyot hányt. A ruháját megmarkolva egy kézzel kaptam fel ülö helyzetbe, hogy ne fulladjon meg. Ha csak egy perccel késöbb érünk ki, mert mondjuk Larának még pisilni kell, akkor Atinak annyi. Mostantól beviszem magammal az épületbe és kapott éjjelre köhögéscsillapítót is, mert este majd megfulladt a köhögéstöl, amint vízszintesbe került. Ezek a rohadt vírusok, már november óta havi szinten két hetet taknyolunk és köhögünk, vagy valakinek láza van. Lassan jöhetne a tavasz..




Lara szalad

Vendégségben voltunk a sógoroméknál. Lara labdázott a sógorom barátnöjével és itt épp kutyusként száguldott vissza labdával a szájában. Tegnap éjjel nagy hó esett, de meleg volt napközben, így minden elolvadt, csak az összehordott kupacok maradtak meg, mint ez, a sógoromék háza elött. Nagyon megfogott, hogy szemmel látható, melyik része milyen idös a hóbuckának.

 



Attila 6 hónapos

Attila 6 hónapos lett, ennek örömére készítettem jó sok képet róla. Álljanak itt a kedvenceim:

   
 



Lara és a hógolyó




Anya, pisilni kell!!

Kislányom, Lara mostanában azzal örjít meg, hogy mindig akkor kell nagyon sürgösen pisilnie, amikor én készülök menni a vécére vagy éppen odabent vagyok. Olyankor kopogtat az ajtón, hogy jöjjek már ki, mert neki is kell menni. Pedig most már úgy szoktunk a párommal taktikázni, hogy valamivel elötte megkérdezzük, kell-e mennie pisilni, mert ha igen, akkor most menjen. Általában nem kell mennie. Akkor azt mondjuk neki, hogy nekünk épp kell pisilni. Erre már többször neki is eszébe jutott, hogy mégis csak mennie kell. Ez a jobbik eset. Sokszor azért is megvárja, amíg valaki éppen bemegy és a dolga közepén tart, bekopog, hogy rohanjon kifelé az illetö, mert gyermeke még a végén a vécéajtó elé pisil.


Autópálya

Megvettük az új kamerát és pár nap múlva neki is indultunk az estének, nagy hóban, két gyerekkel, akik közül a kicsi végigaludta az utat. Ez itt egy autópálya kép Butzbach mellett:



Itt pedig Bad Nauheimban voltunk a Johannisberg-en egy kávézó elött:







Kislányom, a majd 4 éves Lara szájából hangzottak el a következök beszélgetés közben.

Hárman ültünk az asztalnál ebéd közben: Lara, apa és én. Arról volt szó, hogy délután megyünk a sógoromékhoz vendégségbe. Még azt is tudni kell, hogy a sógorom nem szeretne gyereket (majd 42 éves), a barátnöje (36) viszont már hozzálátna. Emiatt szakítottak is már, de megint kibékültek.

Lara: Menjünk most Thomas bácsihoz.
 Én: Majd csak késöbb megyünk, mert Georgia néni még alszik.
Lara: Még alsziiik? 
Én (páromhoz a babás téma folytatásaként): Mondjad már a bátyádnak te is, hogy kapja össze magát, ideje lenne felnött életet élnie, családot alapítania.
Apa (hozzám): Csináljon már a barátnöjének egy gyereket...
Lara (közbeszól): De nem tud, mert Georgia néni még alszik.
(mi ketten halálra nevetjük magunkat)
Apa: Majd csendesen belopózik, fel se fog ébredni!



Délután elindultunk a sógoromékhoz. Az országúton egy lámpánál egy olyan autó állt, ami egy félig nyitott lovas boxot húzott, benne egy ló volt.

Én: Nézd csak Lara, ott van bent egy lovacska!
Lara: He? Egy macska?
Én (kuncogva): Milyen macska? Azt mondtam: lovacska!
Lara gondolkozik, majd megkérdezi: Anya, a lovacska vezeti az autót?
Én: Nem, dehogyis! Elöl van egy ugyanilyen autó, mint a miénk és az húzza maga után a boxot, csak nem látod, mert olyan nagy a box.





A minap elmentünk vásárolni és egy részeg pasi kerékpáron közeledett felénk a sétálóutcában. Jó nagyot szívott az orrán, majd hatalmasat köpött. Lara torka szakadtából üvöltve odaszólt németül:

Häää?? Haaaaast duuuu gekooooootzt???!! 

Azaz magyarul: Heeee? Hánytááááál???!!

Egyrészt égett a képemen a bor, másrészt olyan jót mulattunk a párommal, hogy csak na!

Erröl a bevásárlóútról származik ez a sajnos kicsit sötét kép. A bevásárlóközpontban lévö szökökutat ábrázolja:






DHTML Menu By Milonic JavaScript Dynamic Drive